Elemek böngészése (314 összesen)

A középkori budai királyi palotából előkerült kis kerámiaszobor Németországban készült. A Madonnát ábrázolja, karjában a kis Jézussal. Valószínűleg házi oltár része lehetett.

Kínából származó porcelán a 17. századból. A hódoltság területéről igen ritka darab a tányér, főleg a porceláncsészék terjedtek el. A tányér peremét nyolc kis kép díszíti, a közepén pedig vízparti jelenet látható.

Az Árpád-kor kezdeti időszakában a halottak mellé még sok esetben helyeztek használati tárgyakat, viseleti elemeket vagy ékszereket – jelen esetben ezt a karperecet. Anyaga bronz, a belső magra drótot csavartak, két végén pedig szájuknál…

A cserépbográcsok az Árpád-kori kerámiaművesség legjellegzetesebb alkotásai közé tartoznak. Ezek a felfüggeszthető kerámiaedények a szabad tűzhelyen való főzéshez rendkívül praktikusak voltak.

A középkori aquamanilék vízöntő, víztároló edények voltak; a középkori fémművesség jellegzetes alkotásai. Ezt a tárgyat kutyáéhoz hasonló, háromszögletes fejjel, a homlokon és a szem körül rovátkolt díszítéssel, a nyakon két sorban stilizált…

Az előzőhöz hasonló vízöntő edény fejét oroszlánéhoz hasonlóan alakították ki, amelynek a szájából induló kiöntő kígyó alakú. Az oroszlánalak népszerű volt a középkori aquamanilék között.

Kis méretű, bronzból készült, aranyozott díszítésű lószerszámdísz, amelyen sas ábrázolás látható. Egy 13. század elején használatos, félig földbe mélyített ház betöltéséből került elő a Hajógyári-sziget déli részén feltárt Árpád-kori falu…

Kis méretű, fehérre égetett asztali edény. Oldalát piros színű, pöttyös festés díszíti. Ez a típus a 13. század végén, illetve a 14. század elején volt népszerű.

A 13. századból származó sámfát cipő készítéséhez használták. A gyerek méretű alapforma oldalán beégetett mesterjegy látható.

A vízivárosi Csónak utcában végzett feltárás során került elő a 13. század második felére keltezhető kincslelet, amelyet egy kis, a korábbi használat során foltosra égett kerámia bögrébe rejtettek. A 14 darab egyforma ezüstdenárt, IV. Béla király…

A palotában talált lábas jól jelzi a korabeli fazekasság és kézműipar fejlettségét, erre utal a zöld máz. Kihajló nyelének végét állatfej-formára alakították.

A kárpitot a budavári Teleki-palota egyik kútjában tárták fel vizes, iszapos környezetből, amely évszázadokra konzerválta. A 14. századi selyemtaft kárpit az Anjouk kék alapon arany liliomos és az Árpádok vörös-ezüst vágásos címerét ábrázolja rombusz…

Fésűskagylóból készült jelvény. A Santiago de Compostelát megjárt zarándokok a kalapjukra vagy köpenyükre erősítették, ezzel igazolták, hogy a zarándokutat sikeresen megjárták.

Vörösfenyőből faragott láda, melyet belül selyemmel béleltek, kívül pedig bőrrel vontak be. A külső bőrborításon néhol Anjou-liliomok látszanak.

I. (Nagy) Lajos (1342–1382) aranyforintja ajándékként került a gyűjteménybe.

A fújtatók a középkori fémmegmunkálás elengedhetetlen eszközei voltak, ezek segítségével lehetett magas hőmérsékletre felfűteni a kemencéket. Fából és bőrből készültek, a tűztér felé eső végüket pedig általában fém bevonattal látták el.

A Budavári Palota mellett, a nyugati várkertben egy árokból, újkori törmelékből került elő egy 14. századi kis ezüst fejesgyűrű. A fejrészen a véset Krisztus-szimbólumot, a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt ábrázol.

A kőcserép edényeket igen magas hőfokon, 1200-1300°C-on égették ki, azért, hogy a nedvességet egyáltalán ne eresszék át. Készítésük legfontosabb csomópontjai a Rajna-vidéken voltak. Ezen a poháron – a szájperem alatt – szakállas fejet alakítottak ki,…

Szakállas, feltehetően táncoló alakot ábrázoló csempe a 15. század elejéről. A Zsigmond király idejéből származó tárgy barnászöld mázzal borított.

A kínai porcelán választékosságának köszönhetően a 10. század második felétől vált híressé. Ez a szeladonmázas korsó talán ajándékként került a palotába. Füle rovátkolt, testén növényi motívumok láthatók.

Átlátszó, jó minőségű üvegből fújt pohár, amelyet rátapasztott üvegcseppekkel díszítettek. Velencében készült a 14. században.

Rajna-vidékről származó kerámia a 15. század második feléből. Zöld ólommázzal fedett. Külsején bepecsételt, levél alakú díszítések borítják.

A morvaországi Loštice a középkori kerámiaművesség jelentős központja, innen származik ez a kőcserép pohár is. A királyi palota területén találták, jellegzetessége, hogy fedője vártornyot ábrázol.

Az ún. „lovagalakos” kályhából származó csempén vágtató lován ülő lovagot ábrázoltak lándzsával, tárcsapajzzsal, sisakkal. A lovag pajzsán és sisakján ábrázolt oroszlán a Habsburg hercegek címereként határozható meg.

Ez a 15. századi majolikakorsó különleges, ún. krisztogramos medalion díszítéssel készült („YHS”, Jézus nevének rövidítése). A motívum tiszteletének szélesebb körű elterjedése a 15. század elején-közepén következett be.

A többszínmázas kályhacsempe feltehetően Mátyás királyt ábrázolja hosszú hajjal, koronával, palástban, kezeiben jogarral és országalmával.

A Mátyás-kori budai majolikakészítő műhely terméke ez a hatszög alakú, homokórát ábrázoló padlótégla. Ebbe a csoportba ezen a formán kívül három- és négyszögű darabok is tartoznak, különböző motívumokkal.

A budai középkori domonkos kolostor területén végzett ásatáson került napvilágra ez az ezüstpohár. Testét pikkely alakú lemezekből állították össze. Felső szegélye aranyozott, talpszegélyén vésett, leveles ágminta látható.

A könyvek sarkait a középkorban általában deltoid alakú rézveretekkel látták el, ezzel védve és egyben díszítve a tárgyakat. Jellegzetesek rajtuk a növényi motívumok, áttört díszítések.

Birka ugrócsontjából faragott kockajáték, amellyel a 14-16. században játszhattak. A budai Víziváros területéről került elő.

Ívelt formájú, vasból készült mellvért a Várkert Bazár feltárásából. A 15-16. században használták. A középkori és kora újkori hadseregekben igen fontos volt a katonák felsőtestének védelme, a hasi részt sok esetben kovácsolt mellvérttel vagy…

Vasból készült, nagy méretű zárszerkezet a Várkert Bazár feltárásából. Egy 15-16. században épült házhoz tartozhatott.

A 16. század elején többféle eszközzel mérték az időt. Ezek egyike ez a bronz gyűrű, mely az adott hónapot és hetet beállítva működött.

Elefántcsontból készült diptichon-napóra. Az időt az árnyékvető zsinór árnyéka mutatta meg.