Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
1470–1490
Anyag
kerámia
Technika
mázas
festett
korongolt
Méret
magasság: 4,5 cm
peremátmérő: 16 cm
Darabszám
1
Leírás
Festett itáliai majolika tál, amelyet a vőlegény adományozott menyasszonyának. Sok esetben a házasulandó nemes családok címerét festették rá – itt egy fiatalembert ábrázol kalapban, galléros kabátban. Az oldalfalát is gazdagon díszítették.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
1480-1490 k.
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Buda
Lelőhely
Budapest, I. Budavári palota, északi torony, XXXI. szemétgödör
Anyag
majolika
Technika
mázas
festett
formázott
Méret
szélesség: 11 cm x 10,5 cm
vastagság: 3 cm
Darabszám
1
Leírás
A Mátyás-kori budai majolikakészítő műhely terméke ez a hatszög alakú, homokórát ábrázoló padlótégla. Ebbe a csoportba ezen a formán kívül három-, és négyszögű darabok is tartoznak, különböző motívumokkal.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
15. sz.vége
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Buda
Lelőhely
Budapest, I. Várnegyed, Hess András tér 2. Domonkos kolostor
Anyag
ezüst
Technika
öntött
vésett
domborított
Méret
magasság: 13,6 cm
szájátmérő: 12,6 cm
Darabszám
1
Leírás
A budai középkori domonkos kolostor területén végzett ásatáson került napvilágra ez az ezüstpohár. Testét pikkely alakú lemezekből állították össze. Felső szegélye aranyozott, talpszegélyén vésett, leveles ágminta látható.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
15.század utolsó negyede
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Észak-Itália
Lelőhely
Budapest, V. Váci utca 54.
Anyag
majolika
Technika
mázas
festett
korongolt
Méret
magasság: 17 cm
talp átmérő: 9,5 cm
Darabszám
1
Leírás
Ez a 15. századi majolika korsó különleges, ún. krisztogramos medalion díszítéssel készült („YHS”, Jézus nevének rövidítése). A motívum tiszteletének szélesebb körű elterjedése a 15. század elején-közepén következett be.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
15. század 2. fele
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Buda (?)
Lelőhely
Budapest, I. Budavári palota, kápolna mellett
Anyag
kerámia
Technika
mázas
korongolt
Méret
magasság: 33 cm
szélesség: 20,5 cm
vastagság: 9,7 cm
Darabszám
1
Leírás
Az ún. „lovagalakos” kályhából származó csempén vágtató lován ülő lovagot ábrázoltak lándzsával, tárcsapajzzsal, sisakkal. A lovag pajzsán és sisakján ábrázolt oroszlán a Habsburg hercegek címereként határozható meg.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
15. század 2. fele
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Loštice (Morvaország)
Lelőhely
Budapest, I. Budavári palota, kápolnától északra
Anyag
kőcserép
Technika
mázas
korongolt
Méret
pohár magasság: 19 cm
pohár száj átmérő: 6 cm
pohár fenék átmérő: 6,5 cm
fedő magasság: 12,5 cm
fedő perem átmérő: 6,5 cm
Darabszám
1
Leírás
A morvaországi Loštice a középkori kerámiaművesség jelentős központja, innen származik ez a kőcserép pohár is. A királyi palota területén találták, jellegzetessége, hogy fedője vártornyot ábrázol.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
15.század
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Kína
Lelőhely
Budapest, I. Budavári palota, nyugati zárt udvar, pince
Anyag
szeladon
Technika
mázas
korongolt
Méret
magasság: 25,8 cm
száj átmérő: 5,7 cm
fenék átmérő: 9,7 cm
Darabszám
1
Leírás
A kínai porcelán a 10. század második felétől vált híressé választékosságának köszönhetően. Ez a szeladonmázas korsó talán ajándékként került a palotába. Füle rovátkolt, testén növényi motívumok láthatók.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
14.század
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Buda
Lelőhely
Budapest, I. Várnegyed, Dísz tér 10., kút
Anyag
fa
bőr kiegészítés
Technika
fúrt
fűrészelt
Méret
magasság: 12 cm
hosszúság: 43,5 cm
szélesség: 23 cm
Darabszám
1
Leírás
A fújtatók a középkori fémmegmunkálás elengedhetetlen eszközei voltak, ezek segítségével lehetett magas hőmérsékletre felfűteni a kemencéket. Fából és bőrből készültek, a tűztér felé eső végüket pedig általában fém bevonattal látták el.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
14. század
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Buda (?)
Lelőhely
Budapest, I. Várnegyed, Szent György tér 4. Teleki palota, 8. kút
Feltárás ideje
1999
Anyag
selyemtaft
Technika
tűzött rátéthímzés
varrott
Méret
hosszúság: 240 cm
szélesség: 110 cm
Darabszám
1
Leírás
A kárpitot a budavári Teleki palota egyik kútjában tárták fel vizes, iszapos környezetből, amely évszázadokra konzerválta. A 14. századi selyemtaft kárpit az Anjouk kék alapon arany liliomos és az Árpádok vörös-ezüst vágásos címerét ábrázolja rombusz alakú rutapajzsokban. Tulajdonosa Anjou-házi uralkodóink egyike, vagy szűkebb környezetéből kerülhetett ki.
Keletkezés / készítés ideje, kibocsátás ideje, kiadás ideje, felvétel ideje
12. század 2. fele - 13. század 1. fele
Keletkezés / készítés helye, kibocsátás helye, kiadás helye, felvétel helye
Szászország (?)
Lelőhely
Budapest, Duna-meder
Feltárás ideje
1890
Anyag
bronz
Technika
cizellált
öntött
Méret
magasság: 24,2 cm
hosszúság: 29 cm
szélesség: 10,4 cm
Darabszám
1
Leírás
A középkori aquamalinék vízöntő, víztároló edények voltak; a középkori fémművesség jellegzetes alkotásai. Ezt a tárgyat kutyáéhoz hasonló, háromszögletes fejjel, a homlokon és szem körül rovátkolt díszítéssel, a nyakon két sorban stilizált szőrzettel alakították ki.
A középkori budai királyi palotából előkerült kis kerámiaszobor Németországban készült. A Madonnát ábrázolja, karjában a kis Jézussal. Valószínűleg házi oltár része lehetett.
Kínából származó porcelán a 17. századból. A hódoltság területéről igen ritka darab a tányér, főleg a porceláncsészék terjedtek el. A tányér peremét nyolc kis kép díszíti, a közepén pedig vízparti jelenet látható.
Az Árpád-kor kezdeti időszakában a halottak mellé még sok esetben helyeztek használati tárgyakat, viseleti elemeket vagy ékszereket – jelen esetben ezt a karperecet. Anyaga bronz, a belső magra drótot csavartak, két végén pedig szájuknál összekapcsolódó állatfejeket alakítottak ki.
A cserépbográcsok az Árpád-kori kerámiaművesség legjellegzetesebb alkotásai közé tartoznak. Ezek a felfüggeszthető kerámiaedények a szabad tűzhelyen való főzéshez rendkívül praktikusak voltak.
A középkori aquamanilék vízöntő, víztároló edények voltak; a középkori fémművesség jellegzetes alkotásai. Ezt a tárgyat kutyáéhoz hasonló, háromszögletes fejjel, a homlokon és a szem körül rovátkolt díszítéssel, a nyakon két sorban stilizált szőrzettel alakították ki.
Az előzőhöz hasonló vízöntő edény fejét oroszlánéhoz hasonlóan alakították ki, amelynek a szájából induló kiöntő kígyó alakú. Az oroszlánalak népszerű volt a középkori aquamanilék között.
Kis méretű, bronzból készült, aranyozott díszítésű lószerszámdísz, amelyen sas ábrázolás látható. Egy 13. század elején használatos, félig földbe mélyített ház betöltéséből került elő a Hajógyári-sziget déli részén feltárt Árpád-kori falu területéről.
Kis méretű, fehérre égetett asztali edény. Oldalát piros színű, pöttyös festés díszíti. Ez a típus a 13. század végén, illetve a 14. század elején volt népszerű.
A vízivárosi Csónak utcában végzett feltárás során került elő a 13. század második felére keltezhető kincslelet, amelyet egy kis, a korábbi használat során foltosra égett kerámia bögrébe rejtettek. A 14 darab egyforma ezüstdenárt, IV. Béla király idején verték.
A palotában talált lábas jól jelzi a korabeli fazekasság és kézműipar fejlettségét, erre utal a zöld máz. Kihajló nyelének végét állatfej-formára alakították.
A kárpitot a budavári Teleki-palota egyik kútjában tárták fel vizes, iszapos környezetből, amely évszázadokra konzerválta. A 14. századi selyemtaft kárpit az Anjouk kék alapon arany liliomos és az Árpádok vörös-ezüst vágásos címerét ábrázolja rombusz alakú rutapajzsokban. Tulajdonosa Anjou-házi uralkodóink egyike, vagy szűkebb környezetéből kerülhetett ki.
Fésűskagylóból készült jelvény. A Santiago de Compostelát megjárt zarándokok a kalapjukra vagy köpenyükre erősítették, ezzel igazolták, hogy a zarándokutat sikeresen megjárták.
A fújtatók a középkori fémmegmunkálás elengedhetetlen eszközei voltak, ezek segítségével lehetett magas hőmérsékletre felfűteni a kemencéket. Fából és bőrből készültek, a tűztér felé eső végüket pedig általában fém bevonattal látták el.
A Budavári Palota mellett, a nyugati várkertben egy árokból, újkori törmelékből került elő egy 14. századi kis ezüst fejesgyűrű. A fejrészen a véset Krisztus-szimbólumot, a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt ábrázol.
A kőcserép edényeket igen magas hőfokon, 1200-1300°C-on égették ki, azért, hogy a nedvességet egyáltalán ne eresszék át. Készítésük legfontosabb csomópontjai a Rajna-vidéken voltak. Ezen a poháron – a szájperem alatt – szakállas fejet alakítottak ki, a szemgödröt külön agyagból rakták, közepén sötétbarna gombbal.
A kínai porcelán választékosságának köszönhetően a 10. század második felétől vált híressé. Ez a szeladonmázas korsó talán ajándékként került a palotába. Füle rovátkolt, testén növényi motívumok láthatók.
A morvaországi Loštice a középkori kerámiaművesség jelentős központja, innen származik ez a kőcserép pohár is. A királyi palota területén találták, jellegzetessége, hogy fedője vártornyot ábrázol.
Az ún. „lovagalakos” kályhából származó csempén vágtató lován ülő lovagot ábrázoltak lándzsával, tárcsapajzzsal, sisakkal. A lovag pajzsán és sisakján ábrázolt oroszlán a Habsburg hercegek címereként határozható meg.
Ez a 15. századi majolikakorsó különleges, ún. krisztogramos medalion díszítéssel készült („YHS”, Jézus nevének rövidítése). A motívum tiszteletének szélesebb körű elterjedése a 15. század elején-közepén következett be.
A Mátyás-kori budai majolikakészítő műhely terméke ez a hatszög alakú, homokórát ábrázoló padlótégla. Ebbe a csoportba ezen a formán kívül három- és négyszögű darabok is tartoznak, különböző motívumokkal.
A budai középkori domonkos kolostor területén végzett ásatáson került napvilágra ez az ezüstpohár. Testét pikkely alakú lemezekből állították össze. Felső szegélye aranyozott, talpszegélyén vésett, leveles ágminta látható.
A könyvek sarkait a középkorban általában deltoid alakú rézveretekkel látták el, ezzel védve és egyben díszítve a tárgyakat. Jellegzetesek rajtuk a növényi motívumok, áttört díszítések.
Ívelt formájú, vasból készült mellvért a Várkert Bazár feltárásából. A 15-16. században használták. A középkori és kora újkori hadseregekben igen fontos volt a katonák felsőtestének védelme, a hasi részt sok esetben kovácsolt mellvérttel vagy láncinggel fedték le. A legjobb páncélkészítő műhelyek német és olasz területeken működtek.
Ez az ismeretlen lelőhelyű, 16. századi ezüstcsésze a Balkánról származik, feltehetően török mester keze munkája. A hódoltság korabeli anyagi kultúra kiemelkedő minőségű és szépségű darabja.