Közműfektetés során az Öntőház utcában előkerült arany fülbevaló, amely egy török kori épület omladékában hevert. A foglalatba illeszthető kő hiányzik belőle.
Rézből kalapált kancsó S-alakú kiöntőcsővel. Oldalán vésett, stilizált virágdíszek láthatók. Az ibrik a török kori színesfém-művészet egyik jellegzetes formája.
A palack egy 17. századi, török kori szemétgödörből került elő, teljesen ép állapotban. Valószínűleg a Német-római Birodalom területén készült. Ital tárolására használhatták.
Kis méretű, Iznikből származó, fajansz tintatartó a budavári Karmelita épületegyüttes ásatásából. A terület a török hódoltság alatt a budai pasa palotájának helyszíne volt.
A József nádor téren, 17. századi muszlim temetőből előkerült, karneolból faragott, csiszolt fejesgyűrű. A halott a jobb kéz kisujján viselte egy másik, ugyanilyen anyagból és technikával készített, kisebb méretű gyűrű mellett.
A török kori ezüst írókészlet két részből áll: egy kiszélesedő, középrészű tintatartóból és egy hosszú tolltartóból. Az egyszerűbb kivitelű példányok rézből is készülhettek.
A középkori fűtőberendezések közül az egyik legjellegzetesebb talán az ún. „lovagalakos” kályha. Az oromcsempék a kályha felső részén kerültek elhelyezésre. Az itt bemutatott példányon hosszú ruhájú, kezeiben címerpajzsokat tartó angyalalakot…
Magas, tölcsér alakú serleg, oldalán festett aragóniai címerrel. Itália volt a középkori üvegművesség és -festés egyik központja, a serleg Mátyás király feleségére, Aragóniai Beatrix nápolyi királylányra utal.
Festett itáliai majolika tál, amelyet a vőlegény adományozott menyasszonyának. Sok esetben a házasulandó nemes családok címerét festették rá – itt egy fiatalembert ábrázol kalapban, galléros kabátban. Az oldalfalát is gazdagon díszítették.