Cím
Óbuda város nagypecsétje
Dátum
1300-1400 (1343 után)
Azonosító
66.2069
Leírás
Óbuda város nagypecsétje, 1370‒1382
Óbuda város kör alakú pecsétjét a város fennmaradt ezüst pecsétnyomójával készítették el. A pecséten középen, az egykori városfal és magas városkapu mögött palota képe látható. A városfal oromzatos, a boltozatos, felhúzott rostélyú, nyitott városkapu teteje zsindelyezéssel fedett, gömb alakú csúcsdísszel. A városfal mögött emelkedő palota közepén kimagaslik egy magas, kétemeletes torony, amelynek alsó emeletén szögletes, felső emeletén csúcsíves, gótikus ablak helyezkedik el. Tetejük kúp alakú zsindelyezéssel fedett sisakos, gömb alakú csúcsdísszel. Kétoldalt ehhez csatlakozik egy-egy alacsonyabb, egyforma épület, gótikus ablakkal és ajtónyílásokkal. Tetejük zsindelyezéssel fedett, gömb alakú csúcsdísszel. A szembe néző oldalukon egy-egy szögletes ablak, a kifelé néző oldalukon egy-egy boltozatos ajtó található. A torony két oldalán két címerpajzs: a (heraldikai) jobb oldalán háromszögű hasított címerpajzsban a hétszer vágott magyar címer és az Anjouk liliomos címere látható, a liliommal hintett címeroldal felett sisaknélküli sisakdíszként pedig egy liliom, a bal oldalán szintén háromszögű címerpajzsban Erzsébet királyné kiterjesztett szárnyú, heraldikailag jobbra néző sast ábrázoló lengyel címerét helyezték el, felette sisak nélküli sasos sisakdísz.
Körirata: „+ SIGILLVM • CIVITATIS • VETERI(S) • BVDENSIS”
I. (Anjou, Nagy) Lajos király magyar királyi címerét és Piast Erzsébet királyné lengyel, családi címerét együttesen csak I. Lajos király lengyelországi uralkodásának ideje alatt (1370‒1382) használták. Ismerjük a pecsét ezüst pecsétnyomóját, amelyet valószínűleg Erzsébet királyné adományozott a városnak, de kérdéses, hogy Óbuda 1355. évi királynéi és káptalani városrészre osztását követően mikortól használták, ugyanis a fennmaradt oklevelek alapján a pecsét használatát csak 1375-től követhetjük nyomon. A 14. századi városi pecsétek egyik legszebb példánya ez a pecsét, kiváló ötvösmunkára vall a pecsétnyomó minősége is.
Leltári szám: Kumorovitz-pecsétmásolatgyűjtemény, 66.2069.
A pecsétnyomó jelzete: Magyar Nemzeti Múzeum, 1874.210.2.
Óbuda város kör alakú pecsétjét a város fennmaradt ezüst pecsétnyomójával készítették el. A pecséten középen, az egykori városfal és magas városkapu mögött palota képe látható. A városfal oromzatos, a boltozatos, felhúzott rostélyú, nyitott városkapu teteje zsindelyezéssel fedett, gömb alakú csúcsdísszel. A városfal mögött emelkedő palota közepén kimagaslik egy magas, kétemeletes torony, amelynek alsó emeletén szögletes, felső emeletén csúcsíves, gótikus ablak helyezkedik el. Tetejük kúp alakú zsindelyezéssel fedett sisakos, gömb alakú csúcsdísszel. Kétoldalt ehhez csatlakozik egy-egy alacsonyabb, egyforma épület, gótikus ablakkal és ajtónyílásokkal. Tetejük zsindelyezéssel fedett, gömb alakú csúcsdísszel. A szembe néző oldalukon egy-egy szögletes ablak, a kifelé néző oldalukon egy-egy boltozatos ajtó található. A torony két oldalán két címerpajzs: a (heraldikai) jobb oldalán háromszögű hasított címerpajzsban a hétszer vágott magyar címer és az Anjouk liliomos címere látható, a liliommal hintett címeroldal felett sisaknélküli sisakdíszként pedig egy liliom, a bal oldalán szintén háromszögű címerpajzsban Erzsébet királyné kiterjesztett szárnyú, heraldikailag jobbra néző sast ábrázoló lengyel címerét helyezték el, felette sisak nélküli sasos sisakdísz.
Körirata: „+ SIGILLVM • CIVITATIS • VETERI(S) • BVDENSIS”
I. (Anjou, Nagy) Lajos király magyar királyi címerét és Piast Erzsébet királyné lengyel, családi címerét együttesen csak I. Lajos király lengyelországi uralkodásának ideje alatt (1370‒1382) használták. Ismerjük a pecsét ezüst pecsétnyomóját, amelyet valószínűleg Erzsébet királyné adományozott a városnak, de kérdéses, hogy Óbuda 1355. évi királynéi és káptalani városrészre osztását követően mikortól használták, ugyanis a fennmaradt oklevelek alapján a pecsét használatát csak 1375-től követhetjük nyomon. A 14. századi városi pecsétek egyik legszebb példánya ez a pecsét, kiváló ötvösmunkára vall a pecsétnyomó minősége is.
Leltári szám: Kumorovitz-pecsétmásolatgyűjtemény, 66.2069.
A pecsétnyomó jelzete: Magyar Nemzeti Múzeum, 1874.210.2.
Anyag, technika
gipsz
Méretek
5,5 x 5,5 cm