Fésűskagylóból készült jelvény. A Santiago de Compostelát megjárt zarándokok a kalapjukra vagy köpenyükre erősítették, ezzel igazolták, hogy a zarándokutat sikeresen megjárták.
Kis méretű, bronzból készült, aranyozott díszítésű lószerszámdísz, amelyen sas ábrázolás látható. Egy 13. század elején használatos, félig földbe mélyített ház betöltéséből került elő a Hajógyári-sziget déli részén feltárt Árpád-kori falu…
Kis méretű, Iznikből származó, fajansz tintatartó a budavári Karmelita épületegyüttes ásatásából. A terület a török hódoltság alatt a budai pasa palotájának helyszíne volt.
Kínából származó porcelán a 17. századból. A hódoltság területéről igen ritka darab a tányér, főleg a porceláncsészék terjedtek el. A tányér peremét nyolc kis kép díszíti, a közepén pedig vízparti jelenet látható.
Magas, tölcsér alakú serleg, oldalán festett aragóniai címerrel. Itália volt a középkori üvegművesség és -festés egyik központja, a serleg Mátyás király feleségére, Aragóniai Beatrix nápolyi királylányra utal.
A kőcserép edényeket igen magas hőfokon, 1200-1300°C-on égették ki, azért, hogy a nedvességet egyáltalán ne eresszék át. Készítésük legfontosabb csomópontjai a Rajna-vidéken voltak. Ezen a poháron – a szájperem alatt – szakállas fejet alakítottak ki,…
A morvaországi Loštice a középkori kerámiaművesség jelentős központja, innen származik ez a kőcserép pohár is. A királyi palota területén találták, jellegzetessége, hogy fedője vártornyot ábrázol.
A budai középkori domonkos kolostor területén végzett ásatáson került napvilágra ez az ezüstpohár. Testét pikkely alakú lemezekből állították össze. Felső szegélye aranyozott, talpszegélyén vésett, leveles ágminta látható.
A palack egy 17. századi, török kori szemétgödörből került elő, teljesen ép állapotban. Valószínűleg a Német-római Birodalom területén készült. Ital tárolására használhatták.
A középkori fűtőberendezések közül az egyik legjellegzetesebb talán az ún. „lovagalakos” kályha. Az oromcsempék a kályha felső részén kerültek elhelyezésre. Az itt bemutatott példányon hosszú ruhájú, kezeiben címerpajzsokat tartó angyalalakot…
Ívelt formájú, vasból készült mellvért a Várkert Bazár feltárásából. A 15-16. században használták. A középkori és kora újkori hadseregekben igen fontos volt a katonák felsőtestének védelme, a hasi részt sok esetben kovácsolt mellvérttel vagy…
Ez a 15. századi majolikakorsó különleges, ún. krisztogramos medalion díszítéssel készült („YHS”, Jézus nevének rövidítése). A motívum tiszteletének szélesebb körű elterjedése a 15. század elején-közepén következett be.
A Mátyás-kori budai majolikakészítő műhely terméke ez a hatszög alakú, homokórát ábrázoló padlótégla. Ebbe a csoportba ezen a formán kívül három- és négyszögű darabok is tartoznak, különböző motívumokkal.
Festett itáliai majolika tál, amelyet a vőlegény adományozott menyasszonyának. Sok esetben a házasulandó nemes családok címerét festették rá – itt egy fiatalembert ábrázol kalapban, galléros kabátban. Az oldalfalát is gazdagon díszítették.
A középkori budai királyi palotából előkerült kis kerámiaszobor Németországban készült. A Madonnát ábrázolja, karjában a kis Jézussal. Valószínűleg házi oltár része lehetett.
A palotában talált lábas jól jelzi a korabeli fazekasság és kézműipar fejlettségét, erre utal a zöld máz. Kihajló nyelének végét állatfej-formára alakították.
A kínai porcelán választékosságának köszönhetően a 10. század második felétől vált híressé. Ez a szeladonmázas korsó talán ajándékként került a palotába. Füle rovátkolt, testén növényi motívumok láthatók.
A könyvek sarkait a középkorban általában deltoid alakú rézveretekkel látták el, ezzel védve és egyben díszítve a tárgyakat. Jellegzetesek rajtuk a növényi motívumok, áttört díszítések.
A vízivárosi Csónak utcában végzett feltárás során került elő a 13. század második felére keltezhető kincslelet, amelyet egy kis, a korábbi használat során foltosra égett kerámia bögrébe rejtettek. A 14 darab egyforma ezüstdenárt, IV. Béla király…
A József nádor téren, 17. századi muszlim temetőből előkerült, karneolból faragott, csiszolt fejesgyűrű. A halott a jobb kéz kisujján viselte egy másik, ugyanilyen anyagból és technikával készített, kisebb méretű gyűrű mellett.
Az ún. „lovagalakos” kályhából származó csempén vágtató lován ülő lovagot ábrázoltak lándzsával, tárcsapajzzsal, sisakkal. A lovag pajzsán és sisakján ábrázolt oroszlán a Habsburg hercegek címereként határozható meg.
A török kori ezüst írókészlet két részből áll: egy kiszélesedő, középrészű tintatartóból és egy hosszú tolltartóból. Az egyszerűbb kivitelű példányok rézből is készülhettek.
Rézből kalapált kancsó S-alakú kiöntőcsővel. Oldalán vésett, stilizált virágdíszek láthatók. Az ibrik a török kori színesfém-művészet egyik jellegzetes formája.
A Budavári Palota mellett, a nyugati várkertben egy árokból, újkori törmelékből került elő egy 14. századi kis ezüst fejesgyűrű. A fejrészen a véset Krisztus-szimbólumot, a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt ábrázol.
Közműfektetés során az Öntőház utcában előkerült arany fülbevaló, amely egy török kori épület omladékában hevert. A foglalatba illeszthető kő hiányzik belőle.
A fújtatók a középkori fémmegmunkálás elengedhetetlen eszközei voltak, ezek segítségével lehetett magas hőmérsékletre felfűteni a kemencéket. Fából és bőrből készültek, a tűztér felé eső végüket pedig általában fém bevonattal látták el.
Kis méretű, fehérre égetett asztali edény. Oldalát piros színű, pöttyös festés díszíti. Ez a típus a 13. század végén, illetve a 14. század elején volt népszerű.