Ez az ismeretlen lelőhelyű, 16. századi ezüstcsésze a Balkánról származik, feltehetően török mester keze munkája. A hódoltság korabeli anyagi kultúra kiemelkedő minőségű és szépségű darabja.
A cserépbográcsok az Árpád-kori kerámiaművesség legjellegzetesebb alkotásai közé tartoznak. Ezek a felfüggeszthető kerámiaedények a szabad tűzhelyen való főzéshez rendkívül praktikusak voltak.
A középkori aquamanilék vízöntő, víztároló edények voltak; a középkori fémművesség jellegzetes alkotásai. Ezt a tárgyat kutyáéhoz hasonló, háromszögletes fejjel, a homlokon és a szem körül rovátkolt díszítéssel, a nyakon két sorban stilizált…
Az előzőhöz hasonló vízöntő edény fejét oroszlánéhoz hasonlóan alakították ki, amelynek a szájából induló kiöntő kígyó alakú. Az oroszlánalak népszerű volt a középkori aquamanilék között.
A kárpitot a budavári Teleki-palota egyik kútjában tárták fel vizes, iszapos környezetből, amely évszázadokra konzerválta. A 14. századi selyemtaft kárpit az Anjouk kék alapon arany liliomos és az Árpádok vörös-ezüst vágásos címerét ábrázolja rombusz…
Az Árpád-kor kezdeti időszakában a halottak mellé még sok esetben helyeztek használati tárgyakat, viseleti elemeket vagy ékszereket – jelen esetben ezt a karperecet. Anyaga bronz, a belső magra drótot csavartak, két végén pedig szájuknál…